Számtalan hirdetést olvashatunk, hogy önkénteseket keresnek a fejlődő országokba és biztatják a fiatalokat, vágjanak bele életük kalandjába. De ténylegesen kaland? Szerencsére nálunk még nem erről kell hogy szóljon az önkéntesség. Erről beszélgettünk Fábián Emesével, a Veszprémi Diák- és Ifjúsági Önkormányzat (Vediök) elnökével.
- Vediök. Mit is jelenthet ez a veszprémi fiataloknak?
- Hat évvel ezelőtt a középiskolás elődeim úgy gondolták, kézbe veszik a veszprémi tnaulók sorsát, így létrehoztk a városi diákönkormányzatot. Kisebb-nagyobb sikerrel közgyűltek, programokat szerveztek, próbálták fellendíteni a diákéletet. 2006 decmberében - már a én részvételemmel is - önkéntes csoportként bekapcsolódtunk a DIA (Demokratikus Ifjúságért Alapítvány) munkájába. Azóta serényen tevékenykedünk, szemetet szedünk a városban, játszunk a gyerekkel, játszótereket festegetünk, állatmenhelyeket látogatunk.
- Neked mit jelent az önkéntesség?
- Az időm nagy részét ez tölti ki. Munka közben nagyon sok embert ismerhetek meg, és ennek köszönhetően rengeteg barátságot kötöttem országszerte.
- Általában milyen munkát végzel? Van számodra határ, vagy meg sem állnál Afrikáig?
- Mivel szociális munkásnak készülök, nem szabadna semmi ilyesmitől megrettennem, de leginkáb a fiatalokkal és az állatokkal szeretek foglalkozni. Ha úgy alakulna a jövőm, hogy valamilyen segélyszervezetnél kötök ki, lehet hogy ugyan remegő térdekkel, de igent mondanék.
- A kutyák. Régebben nem voltam nagy állatos. Aztán egyszer az egyik lány a csoportban kitalálta, hogy menjünk el egy menhelyre. Nem gondoltam volna, hogy én majd valamit tudok ott csinálni, ami állatokhoz kapcsolódik. A vége az lett, hogy azt mondták, vigyünk ki kutyákat sétálni. Lesápadtam, azt sem tudtam mi lesz velem. Aztán hosszas válogatás után egy kölyökkutyára, Essire esett a választás, akiről később kiderült, hogy nem igazán ismeri a pórázt. Azt hiszem, ő is érezte hogy nekem is ez az első komolyabb sétám kutyával, ezért jó fej volt én pedig türelmes voltam vele és ezt meghálálta. Utána mindig hozzá vezetett az első utam, mindig őt vittem el sétálni. Aztán gazdára talált, de örök élmény voltunk egymásnak.
- Mi a legnagyobb eredmény, amit az önkéntes csoport elért?
- Mondhatnám azt is, hogy három éve az év önkéntes csoportja lettünk a Vediökkel. De inkább azt emelném ki, hogy pár év alatt az egyik egyszerű önkéntes csoportból egyesület lettünk az Észak-Dunántúli Ifjakkal (ÉDI). Nagyon sok jó dolgot csináltunk, közel barátokkal dolgozunk, van nálunk testvérpár is, így egy nagy családhoz tudnám hasonlítani. Bárhova megyek, előtte egy-két nappal megbeszélem az ottani ismerősökkel az érkezésemet, így bárhol otthon érezhetem magam az országban.
Tujder Tamara, Lóczy Lajos Gimnázium, Balatonfüred.